A mai népszavazás kapcsán a jelenlegi angol politikai vezetés Skócia elszakadásában a brit nagyhatalmi pozíció sérülésének fenyegető árnyát látja közeledni, csak hogy szép képzavarral indítsak. Cserébe London a derék népszavazó skót polgárokat az önálló Skócia gazdasági helyzetének romlásával, továbbmegyek, a közeljövő csődhelyzetével ijesztgeti. Történelmi vicc, hogy a háromszáz évvel ezelőtti (1707) Acts of Union-t hasonló indokok miatt kötötték meg. Londont nagypolitikai bonyodalmak idegesítették; a skót államkincstár, a skót nagypolgárság és arisztokrácia egy szerencsétlen, milliárdokra rúgó vállalkozás összeomlása után kimentésre szorult.

Anglia és Skócia, angolok és a skótok egész békés szomszédság. Az angol királyokat a középkor folyamán nagyjából lekötötték a francia érdekeltségeik, az angol gazdaság számára a csatornán túli Európa lényegesen értékesebb kapcsolatot jelentet, mint a skót birkalegelők, a skótoknak pedig ritkán adatott lehetőség arra, hogy mélyebben belemászhassanak az angol ügyekbe. Ráadásul a skótok és az angolok egy időben estek át a reformáción, ezért intenzív vallási ellentétek miatt sem kezdődött gyűlölség. A skót királyság túl erős, túl masszív ellenállást jelentett ahhoz, hogy néhány kampánnyal, vagy mellékszálon, csekélyebb erőforrást igénylő lassú gyarmatosító előrenyomulással el lehessen foglalni, mint Walest, vagy az Ír-szigetet, de ahhoz viszont gyenge, hogy kihívást jelentsen az angoloknak. Ha a természetes idegengyűlöletet nem is lehet kihagyni a két nép viszonyából, attól még nem is váltak egymás halálos ellenségeivé.

A békés határvidéken időnként – főleg a skót felszabadító háborúkat követő évszázadokban - állandósultak a csetepaték. Hol a határvidék skótjai jártak át fosztogatni, rabolni, marhákat elhajtani, nőket erőszakolni, hol az északi grófságok angoljai.

Advertisement

Northumbriában máig áll néhány azok közül a masszív, padlótól tetőig súlyos kövekből épített menedékházakból, ahová a parasztok éjszakára beterelték a jószágot, a nőket és a gyereket.

1707-es Uniót megelőző 225 évben nem változott a közös határ – akkor se sokat – , 150 éve nem háborúskodott egymással a két királyság, és 104 esztendeje a Stuart-ház uralkodott mindkét ország felett. (Cromwell skóciai hadjáratai nem két ország, két nemzet háborújának a esete, hanem egy hatalmas kiterjedésű polgár- és vallásháború részei voltak.)

Advertisement

Mielőtt VI. Jakabot, az első Stuart-házi angol királyt útnak engedték volna Westminsterbe, a skótok megígértették vele, hogy háromévente hazatér, Skócia minden tekintetben megőrzi a függetlenségét, külön kormányzatát. A jó Jakab mindent megígért, de Anglia gazdagságának és London édességének megtapasztalása után esze ágába nem volt a koldus királyságának hepciáskodó nagyurai, és nyakas kálvinistái közé visszatérni, hogy az edinburgh-i várkastély hideg kövén meresztgesse a fenekét. Az utódai hasonlóformán éreztek.

Skócia kormányzásában a távollét folyamatos problémát okozott, és az angol királyként a skót urakénál már jóval nagyobb hatalom felett diszponáló uralkodó keze messzire elért, abszolútabb uralkodóként kormányozhatta Skóciát, mint előtte. A skótok rendszeresen lázadoztak, de semmiféle skót nacionalizmus okán, a Kirk, a Church of Scotland függetlensége vagy királynak való alávetettsége volt a forrongások kiindulópontja. De ezt a kérdést a katolikus hitű II. Jakab bukása, és a Glorious Revolution (gaelic-ül Rèabhlaid Ghlòrmhor) győzelme után - nem is olyan - rövid távon minden fontosabb fél érdekei szerint elrendezték.

Advertisement

Folyhatott volna továbbra is közös uralkodó alatt, egymás mellett, és egymáshoz közelítve a két királyság történelme, de a nagypolitika közbeszólt. II. Jakab bukott, de törvényes és élő királyként, akinek fiúörököse is volt, állandó veszélyt jelentett az új berendezkedésű Angliára. Amíg Jakab lányai, és idősebb lányának, Máriának a férje, Orániai Vilmos uralkodott, addig nem kellett annyira tartani a Jakobita restaurációtól, és a kényszerű katolikus reverziótól, de egyiküknek sem volt utóda. A fiatalabbik lány, Anna 17 (!) terhességéből ötször született életképes csecsemő, de az egyedüli, aki megélte a háromnapos korát, 11 évesen hirtelen meghalt. Egy évre rá (1701) az angol parlament megszavazta az Act of Settlement-et, az utódlási törvényt, mely szerint az örökösödési láncban Annát egyik távoli, de protestáns rokona, György hannoveri választófejedelem követi.

Kis kitérő: felfoghatatlan tekintélye volt a királyi vérnek, a törvényes uralkodónak. Anglia történelme során számtalanszor kísérelte meg az aktuálisan hatalomba lévő elit, és az uralkodó király áthágni a vér szerinti utódlás jogát, de ebből vagy borzalmas zűrzavar származott, vagy egyszerűen teljesen sikertelen volt. Amint az uralkodó meghalt, az addig elnyomott, sokszor kvázi rabságban lévő jogos örökös úgy vonzotta magához a hatalmat, mint lámpafény a lepkét.

Advertisement

Anglia parlamentje csak Anglia és Írország sorsáról dönthetett, a Skót Királyságéról nem. Ha nem is akarták mindenáron elveszejteni a skótok függetlenségét, de bizonytalanra nem adtak, kinek kell egy tüske a hátába? A skót vezetők pedig valószínűleg szívesebben láttak volna egy háromnapos döglött bakkecskét Skócia trónján, mint a katolikus, végletekig diktátor, a Kirket kéjjel pusztító Jakabot, de önként nem óhajtották kijátszani az Adujukat. Viszont nekik is meg lehetett találni az Achilles-sarkukat.

A 17. században a tengeri kereskedelemi társaság, vagy a gyarmatosítás szavak olyan izzást ébresztettek az Atlanti-parti európai államok arra érdemes lakóinak a koponyájában, mint ma a Magyarországon némely körökben a Startup, vagy a Keleti Nyitás betűkombináció. A Tweed folyótól északra élők addig nézték elcsöppenő nyállal, ahogy áramlik Angliába a tengerekről a vagyon, amíg megkeseredett a szájukban a haggis. A Hajózási Törvény és a különálló vámterület miatt az angol tengeri kereskedelembe, és az angol gazdagodásba nem igazán tudtak bekapcsolódni, de a függetlenségük feladása helyett önálló gyarmatbirodalom, önálló kereskedelmi erő létrehozásáról szőttek végzetes álmot. Kereskedelmi társaságot alapítottak, és gyarmatosításba kezdtek.

Advertisement

A fundraising nehezen ment, Vilmos király kincstárát a franciák elleni háború foglalta le, a Kelet-Indiai Társaság pedig a monopolhelyzetét féltve kilobbizta, hogy a skótoknak ne legyen engedélyük a király birodalmain kívül tőkét jegyeztetni, az angol és holland tőkéseket pedig elijesztették. Skóciában azonban kitört az őrület, és boldog-boldogtalan, kispolgár és nagykereskedő, lordok és városok jegyeztek a Company of Scotland for Trading to Africa and the Indies részvényeiből. Újabb kori vélemények szerint a skót készpénzmennyiség fele-negyede, más megközelítésben a skót vagyon ötöde áramlott a társasághoz.

Advertisement

A Darién-öbölbe, a Panamai földszorosra tervezték az első skót kolóniát. Afrikáról és az Indiai kereskedelemről a Kelet-Indiai Társaság megnyugtatása végett letettek, egy skót származású kalandor-bankár inspirációjára pre-Panama-csatornát víziónáló, Közép és Dél-Amerika kereskedelmét uralni szándékozó gyarmat mellett döntöttek. Az expedíciók komplett katasztrófába torkoltak (többesszám oka, hogy 1699-ben, egy évvel az első után, annak kudarcáról mit sem tudva, kihajózott a második flotta). A tejjel-mézzel folyó Indiák képétől elbűvölt gyarmatosítók egyáltalán nem voltak felkészülve a természeti körülményekre, az éghajlatra, a betegségekre; a környező spanyol gyarmatok hadba léptek a betolakodók ellen; a befolyásolt angol adminisztráció kiadta az ukázt, hogy az önfelű skótok a környező angol gyarmatoktól semmiféle segítséget ne kapjanak. (Itt olvashatsz angolul részletesebben az expedícióról)

Visszatérve a nagypolitikához, a skótok eljátszhattak a gondolattal, hogy Anna királynő halála után önállóan választanak maguknak uralkodót, de az utolsó kereskedőtől Hamilton hercegig, aki magát a Stuart ház kihalása esetén a skót trón örökösének tartotta, egyként mindenkinek kilógott a feneke a nadrágból. Általános csőd.

Advertisement

Ebből a helyzetből az Acts of Unionig és Nagy-Britanniáig viszonylag egyenes, de pénztől, kémektől, parlamenti csatározásoktól, obstrukciótól, pénztől, a skót és az angol parlament egymást fenyegető törvényeitől, és rengeteg pénztől átitatott ösvény vezetett. De ez az ösvény már nem a témája ennek a posztnak.

Első kép a Black Midden bastle house; a második kép I. vagy VI. Jakab király; harmadik, Lady Jane Grey kivégzése, Paul Delaroche festménye; negyedik kép forrása az angol wikipédia a Darien scheme címből.

Share This Story

Get our newsletter